A Haiku (俳句) talán a japán irodalom olyan gyöngyszeme, amely igazi japanikumként az egész világon elterjedt, s napjainkra reneszánszát éli. A versformát a 17.században építette fel és gyakorolta Macuo Baso, aki a mai napig a haiku költészet ikonjának számít, egy olyan irodalmi etalon a műfajon belül, mint számunkra, magyarok számára a „mi Petőfink”, és Ady, József Attila, stb.
Maga a versforma roppant egyszerű: 5-7-5 szótagból álló kötött versforma, melyben a szótagszám kötöttsége mellett a rím elhanyagolható. Szigorúan betartja a szabályokat, ám a rövidség és a szabályozottság ellenére mély, kifejező üzenetet, mondanivalót hordoz a haiku vers. Gyakran egy-egy haiku többet üzenetet képes átadni, mint a nyugati versek akár versszakok tucatjaival. De mi is a titka, mi a lényege, mit ad nekünk és miért tartozik ide, hogyan lesz belőle az életminőségünket, személyiségünket, habitusunkat formáló eszköz vagy út?
Egy-egy haiku költemény írása történhet a pillanat inspirációja hatására vagy akár a költő hetek-hónapok-évek alatt kiformált és tömörített felismeréseként születik. Az olvasása is rendkívül érdekes. A jó haiku egyrészt azonnal ad, másrészt, miután elolvastad, akár percek vagy órák múlva és mondhatjuk hosszú időn keresztül folyamatosan „bontja ki magát”. Nagyszerű lehetőséget ad az olvasó számára arra, hogy a költő által leírt pár szó az üzenetet, mondanivalót magában az olvasóban „szülje meg”, s így mondhatjuk, hogy ahány haiku, s ahány olvasó, annyi üzenet, érzés, tanulság, költemény. Ez hát a titka.
Mi a lényege, mit ad nekünk és miért tartozik ide, hogyan lesz belőle az életminőségünket, személyiségünket, habitusunkat formáló eszköz vagy út? Épp ezért és így. Ha haiku költésére szánod rá magad (és biztatlak is erre), rá fogsz csodálkozni egy csomó dologra.
Rácsodálkozol, hogy milyen nehéz úgy megfogalmazni a gondolataidat, hogy nincs bevezetés, nincs nekifutás, hanem azonnal a lényeget kell mondanod. Körítés mentesen, mellébeszélés nélkül. Figyeld meg, nehéz, de ha gyakorolod magad benne, menni fog. A harcművészetre is ez a letisztultságra való törekvés jellemző. A mellébeszélés-nélküliség, a hatékonyság. A közlésnek ez a lényegre törő módja. Nem véletlen, hogy Okinawa vagy Japán legnagyobb harcművészei jeleskedtek a műfajban. A haiku költő (aki lehetsz akár te is), ha a művészetét gyakorolja – átformálódik. Otthagyja a mellékes, a lényegtelen dolgokat, hátat fordít a talmi igénytelenségnek, egy lényegre fókuszáló, tartalmat kereső és bölcsességre fogékony emberré válik. Elindul egy úton, amelyen az Üzenetet, a Felismerést, a Bölcsességet, a Lényeget keresi és találja meg, költeményről-költeményre. Ez a végtelen precizitás, amit aztán a gondolatok megfogalmazása igényel, áthatja majd az egész életét. Ilyen precizitásra törekszik mindennapjaiban. Ilyen igényességgel fog kommunikálni az emberekkel, mozdulataiban, harcművész technikáiban is mind jobban felébred az igénye a belső letisztultság, a mozdulatok tökéletesítése felé, felerősödik az igénye a rendre, s lényeglátása emberi kapcsolatait is és életminőségét is teljesen új dimenzióba emeli. Hát ezért nagyszerű a maga egyszerűségében, bonyolult, szigorú ám mégis könnyed, egyszóval: csodálatos. S, hogy mennyire nem ördöngősség, megosztok veletek néhányat a sajátjaimból. Olvassátok! „Rágjátok meg”! Gondoljátok tovább, s engedjétek a szavakat összekapcsolódni a saját életetekkel, élményeitekkel, átélt dolgokkal, emberekkel, környezetetekkel stb.
Amit a múlt elvesz
és mit holnap itt hagyott
az vagyok én, ma.
—
A kígyó nyelve
sosem fog összeforrni,
ha behúzza sem.
—
Bölcs: csenddel is szól,
ostoba:: csak szavakkal.
Szó-zápor! Készülj!
—
A fenyő télen
hóra hullat tüskét, de
nem ő olvad el…
—
Alázat: ha nem
azt nézed, hogy fogadják
alázatodat.
—
Lelkipásztorok:
palástotok belül is
épp úgy fekete…
Megtiszteltél, hogy elolvastad!